Az ember szarvasmarha féreg, Bélférgek, bélférgesség
Tartalom
Megismerkedünk a parazitizmus jelenségével, a parazita férgek - helmintek - felépítési és életműködési jellegzetességeivel. Először is ismerkedjünk meg a férgek általános jellemzőivel: Az állatok közös jellemzője, hogy kétoldali szimmetriájúak, végtagjuk, lábuk nem alakult ki, testük lágy és általában sokkal hosszabb, mint amilyen széles. Ez a testalak lehetővé tette, hogy eredményesen alkalmazkodjanak a vizekben tengerek, édesvizek az iszapos vagy homokos aljzaton való mozgáshoz.
Jól alkalmazkodhattak a szárazföldi — elsősorban a nedves talaj biztosította — körülményekhez. Az életmódjuk nagyon változatos.
Milyen bélférgek kerülhetnek szervezetünkbe?
Ragadozók, szaprofiták, külső és belső élősködők, sőt a moszatokkal szimbiózisban élők is megtalálhatók közöttük. Testfelépítésük közös jellemzője az egyrétegű hám kültakaró , melyen életmódtól függően vékonyabb vagy vastagabb belső élősködőknél speciális szerkezetű kutikula lehet.
Jellegzetes mozgásukat, a féregmozgást a bőrizomtömlő hozza létre. A táplálkozásukra a háromszakaszos bélcsatorna a jellemző a laposférgeknél csak kétszakaszos vagy elcsökevényesedik.
Az emésztésük a fejlettségtől függően vagy sejten belüli és kívüli, vagy csak sejten kívüli, az emésztőenzimeket a tápcsatorna falának mirigysejtjei termelik. A gázcseréjük többnyire a testfelületen át , diffúzióval történik.
Az anyagszállításuk nagyon változatos: az anyagok sejtről sejtre történő átadásától a nyílt keringési rendszeren keresztül a zárt vérkeringésig minden változat megtalálható. A bomlástermékeket vesécske típusú kiválasztószerveikkel a testüregből, a testfolyadékból távolítják el.
Testük működését az egyes törzsekben különbözőképpen megjelenő, a hasi oldalon kialakult dúcidegrendszer szabályozza. A szaporodásuk ivarosan, ivarsejtekkel történik.
Hímnős és váltivarú képviselőik egyaránt előfordulnak. Jó regenerálódóképességüket kihasználva ivartalan módon kettéosztódással is szaporodhatnak. Az egyedfejlődésük is nagyon változatos. A közvetlen fejlődés mellett — különösen a belső paraziták esetén — jellemző a több köztes gazdán keresztüli közvetett, átalakulásos fejlődés.
Jelentőségüket mutatja, hogy hatalmas tömegben képesek elszaporodni, ami az ember számára előnyös, de hátrányos is lehet. Számotokra már ismert, hogy az élősködő vagy parazita régiesen: élősdi egy másik faja gazdafaj egyedeinek testében vagy testfelszínén él, és annak testéből táplálkozik. Az ember leggyakoribb parazitái a parazita férgek - helmintek. Ezen fertőzések népi elnevezése a gilisztásság. A parazita férgek közel faja képes megtelepedni az ember szervezetében.
A legtöbbjük a Laposférgek törzséhez vagy a Fonálférgek vagy Hengeresférgek törzséhez tartozik. Laposférgek törzse. A laposférgek nevüket testük háti—hasi lapítottságáról kapták. Jellegzetes szerveik alakultak ki. Testüregük nincs, szerveik közötti teret kötőszövet tölti ki. Kétszakaszos, egynyílású bélrendszerük szájnyílása a hasi oldal közepén található, és a garatban folytatódik.
A második szakasz dúsan elágazva — a bélüregben részben megemésztve — a sejtekig szállítja a tápanyagokat. Az emésztés a bélfal sejtjeiben fejeződik be, és a bélrendszer a test többi sejtjének adja át anthelmintikum azoknak az embereknek, akiknek nincs mellékhatása hasznosítható molekulákat.
Ebben a törzsben is a testfelületen át, külön légzőszerv nélkül zajlik a gázcsere. Kiválasztásuk elővesécskével lángzósejtek, lásd a szervrendszereknél történik. Dúcidegrendszerük központja páros agydúcból és két hosszanti az ember szarvasmarha féreg áll. Ezekből indul ki a környéki idegrendszer hálózata. Általában hímnős állatok, többnyire belső megtermékenyítéssel.
A laposférgek legősibb formáit az örvényférgek osztályában találjuk. Ezek az állatok édesvízben és tengerekben, esetleg nedves talajon szabadon élnek. Nevüket a kültakarón található csillók csapkodásával létrejött örvényekről kapták. A ragadozó vagy szaprofita szabadon élő állatoknak az őseiből alakultak ki a leegyszerűsödött szervezetű laposférgek. A külső vagy belső élősködő mételyek, illetve a belső élősködéshez teljesen alkalmazkodott galandférgek.
A mételyek szájnyílásuk elhelyezkedésével és a szívógaratjukkal alkalmazkodtak az élősködéshez.
A bélférgesség tünetei
A szájnyílásuk a test feji végén található, és az anyagok elszívását, a gazdaélőlényre való rátapadást segíti. Garatjuk izmos fala biztosítja a szívóerőt. Az ábra a májmétely félépítését és életciklusát mutatja be. Zöld színnel jelölik a zárt emésztőrendszert, aminek csak szájnyílása és szívógaratja van.
A barna csatornácskák szövevénye az ivari vezetékek, amikből vannak női és hím is, azaz hermafroditák. Ahhoz, hogy tovább haladjunk tisztázni kell pár fogalmat: Végső gazda - amelyben a parazita ivarosan szaporodik Köztes gazda - amelyben az élősködő fejlődik és ivartalanul szaporodik Az ivarérett ivarsejteket létrehozó májmétely a szarvasmarha májában telepszik meg ritkán emberben is - az ember szarvasmarha féreg gazda.
Az ivarsejtek egyesülése után pete jön létre.
Legeltetett kérődzők belső és külső élősködői I. A legelőn élő kérődzők szarvasmarha, juh, kecske belső és külső élősködői között több olyan van, amely egyaránt veszélyt jelent mindhárom fajra nézve. Ezeket együtt tárgyalom. Külön fogok kitérni azokra a parazitákra, amelyek speciálisan csak egy-egy állatfajt érintenek.
A pete a széklettel együtt a szabadba kerül. A következő fejlődési állomás csak akkor következik be, ha édesvízbe sodródik. Itt a petéből kikelő lárva befurakodik egyes csigák testébe. A csiga testében a lárva több fejlődési állomáson megy át, és végül olyan lárvává alakul, amelyiknek farkocskája van és képes úszni.
Ekkor kibújik a csigából. Keres egy vízi növényt, hozzátapad és burokkal vonja be magát. Várakozik a végső gazdára.
Legeltetett kérődzők belső és külső élősködői I. rész
A szarvasmarha, amikor a víz közelében elfogyasztja a növény a rátapadt lárvával, az a belekben előbújik, befurakodik a májba és ivaréretté fejlődik. Mikor fertőződhet meg az ember májmétellyel?
Ha olyan mosatlan zöldséget, gyümölcsöt eszik, amelyik szabad vizek közelében nő, esetleg olyan rossz szokása van, hogy szeret fűszálat rágcsálni. Figyeljük meg az ember szarvasmarha féreg macskamétely életciklusát!
Ezen parazita végző gazdája lehet sertés, kutya, macska, de az ember is. A májban és az epeutakban telepszik meg. A végső gazda fenti állatok szervezetében ivaros szaporodás megy végbe, és pete alakul ki. A pete a további fejlődéshez édesvízbe kell kerüljön. Itt lárvák kelnek ki belőlük és befurakodnak egyes csigák testébe.
Másik köztes gazdát keres, ami egy hal. Speciális oldóenzimei "nyála" segítségével átfúrja magát a hal testén és burkot növeszt maga köré.
Így várja, hogy a végső gazda szervezetébe jusson. Hogyan fertőződhetünk meg vele? Ha nem megfelelően átsült átfőtt halat fogyasztunk, a szervezetünkbe került lárvák ivaréretté fejlődnek és szaporodnak. A galandférgek teste leginkább egy hosszú szalagra emlékeztet. Közelebbről megvizsgálva láthatóvá az ember szarvasmarha féreg, hogy a szalag kis szelvényekből áll az ember szarvasmarha féreg hosszú lánccá.
A testtájak nevei megtévesztőek, hiszen az állatnak nincsen szája vagy bélcsatornája, ezért nem könnyű megállapítani, hogy vajon melyik a test feji vége. A "fej" egyben rögzítőszerv is, benne található az idegrendszer központja, rajta a szívógödrök, a horogkoszorú és tüskék. A test ízeinek száma akár több ezer is lehet.
Az egyes ízek működése meglehetősen önálló, a többi ízétől független működésű.
szarvasmarha galandféreg
Egy kifejlett galandféreg az ember szarvasmarha féreg a nyak által ivartalan bimbózással létrehozott egyedek összekapcsolódott füzérének is tekinthető. A többi szelvényben csak ivarszerveket és petéket találunk. A galandférgek olyannyira alkalmazkodtak a más élőlény szervezetében való létezéshez, hogy még emésztőszerveik is visszafejlődtek és eltűntek. A tápanyagokat, az oxigént a teljes testfelületen át veszi fel. Az érett szelvények sorban leszakadnak a féreg testéről és a bennük felhalmozódott petékkel a gazda székletével együtt a szabadba kerülnek.
Ott betokozódnak- "borsóka" lárvává alakulnak. A kifejlett féreg egy a köztigazdát elfogyasztó húsevő ragadozó vagy dögevő emlős, például az ember vékonybelében él, és több méteres hosszúságot is elérhet. Petéje is képes fertőzni az embert, ekkor a lárva az emberi izomzatban vagy agyban fejlődik ki. A legveszélyesebb galandférgek közé tartozik a szarvasmarha-galandféreg simafejű galandféreg és a sertés-galandféreg horgasfejű galandféreg.
Hogyan fertőződhetünk az ember szarvasmarha féreg velük? Ha nem megfelelően átsült átfőtt sertés vagy dipyllobothriasis, mint a kezelés borsókás húst fogyasztunk.
A gyógykezelés szempontjából talán a legnagyobb problémát okozó féregfertőzés kórokozója a háromtagú galandféreg Echinococcus granulosusmely mm hosszú, főként kutyákban él.
Trichuriasis
A az ember szarvasmarha féreg szóródó peték bekebelezésével fertőződnek a szokványos köztigazdák sertés, juh, szarvasmarhaalkalmilag az ember is. A fertőzés leggyakrabban a gyermekkorban következik be.
A petékből a vékonybélben kelnek ki a lárvák, melyek a bélfalat átfúrva, elvándorolnak a különböző szervekhez. Rendszerint a májban vagy a tüdőben ritkábban a csontokban és az agyban telepednek meg, majd folyadékot tartalmazó, vastag falú tok, tömlő ciszta képződik körülöttük.
A tömlő növekedése nyomási tüneteket és az érintett szerv szövetének izgalmát okozhatja. A tömlő el is meszesedhet, de ez nem jelent automatikusan elhalást. A ciszta falának megrepedése, és a belsejében található testidegen fehérjék érintkezése a gazdaszervezet immunrendszerével, életveszélyes, allergia-szerű reakciót anafilaxiás sokkot eredményezhet.
Blogarchívum
A férgek anyagcserét is folytatnak, és a vékonybélen át felszívódó anyagcseretermékeik toxikusak, tehát károsak az emberi szervezetre. A bélben, a gyomorban gyulladásos folyamatok indulhatnak be, és az ember szarvasmarha féreg gyomor- és bélgörcsöket okoz. Mellette hányás, szédülés, fejfájás, epileptikus rohamok is jelentkezhetnek, valamint lecsökken a vörösvértestek száma.
Mintegy leírt fajukat ismerjük, de tényleges fajszámukat több százezerre becsülik. Életmódjukat tekintve két csoportra oszthatóak: élősködők és szabadon élők.
Megtalálhatóak a tengerekben, a félig sós- és édesvizekben, szikes vizekben, mohapárnákban, talajokban, avarban, trágyában az ember szarvasmarha féreg. A szabadon élő fajok szerves törmelékkel, algákkal, hogyan kell inni egy antihelmintikus gyógyszert, növényi nedvekkel, baktériumokkal táplálkoznak.
A ragadozó fajok kisebb állatokat támadnak meg. Sok faj növényparazitává lett.
- A menedékplatyhelminták életciklusa
- Milyen gyógyszerek tisztítják a testet a parazitáktól
- Egészség Vigyázat, férgek!
- Kassai Tini
Jelentős számban különböző állatfajok élősködői. A fonálférgek nevüket cérnaszerűen vékony, hosszúk testalakjukról kapták. Kültakaró Csillózat nélküli kültakarójuk három rétegű, mely külső vázként szolgál: 1. A kutikula: lipidekből és kollagénhez hasonló fehérjékből áll. Funkciója a féreg testében a nyomás fenntartása, védelem a külső behatásokkal szemben, a parazita fajoknál a gazdaállat emésztőnedvei elleni védelem.
A kutikula az egyed növekedése során többször cserélődik vedlés. Az epidermis: a trichinosis napfa alatti, azt létrehozó sejtes szerkezetű réteg. Az izomréteg: az epidermis alatt futó izomréteg minden rostja egyetlen óriási sejtből áll.
Minden izomsejtnek két része van: egy fibrillumokat tartalmazó, összehúzódásra képes talprésze, és egy összehúzódásra képtelen, az idegrosthoz kapcsolódó, szarkoplazmát és sejtmagot tartalmazó része.
Izomrendszer Bőrizomtömlővel az ember szarvasmarha féreg. A bőrizomtömlő csak a fonálférgekre jellemzően kizárólag hosszanti lefutású izmokból áll. Ezért a fonálférgek nem tudnak összehúzódni vagy emelkedni, ehelyett jobbra-balra hajladoznak és tekerednek.
Idegrendszer és érzékelés Az izmokat két idegtörzs idegzi be. A többi az ember szarvasmarha féreg eltérően, ahol az idegrendszer elemei sejtek nyúlnak az izomsejtek felé, itt az izomsejtek nyúlványai létesítenek kapcsolatot az idegrendszerrel. A hasi idegpályán idegdúcok sora figyelhető meg. Az általában kevés sejtből felépülő idegrendszer központja a feji végen található garatideggyűrű.
Különleges érzékelő szerveik a feji végen található amphidiumok és egyes csoportoknál Secernentea a farki végen található phasmidok. Emésztőrendszer A szájnyílás a féregtest elülső végén nyílik. Ajkak veszik körül. Ha a szájüreget megvastagodott kutikula veszi körül, akkor szájtok a neve. A fajok egy részénél a szájüreg egyszerű, fegyvertelen; míg másoknál életmódtól függően szájszurony stylusfog, vagy tüskeszerű képződmények fordulnak elő.
A szájnyílás a kutikulával bélelt szájüregbe vezet, onnan tovább az izmos nyelőcsőbe.
- Hányinger, fogyás, hasmenés - tünetek, amik bélférgességre utalhatnak - EgészségKalauz
- BIO-LOGIA: Parazita férgek
A nyelőcső izmos, két részre osztható. Utóbbiban vannak a nyelőcsövi mirigyek. A nyelőcső lehet sima, de számos fajnál két duzzanat látható rajta. A bélcsatorna egyszerű, izmok nélküli, egyrétegű hengerhám béleli. A testvégi csúcs közelében találjuk a bélcsatorna kivezető nyílását. Keringés, légzés A megemésztett táplálék hasznos elemeinek elszállítására nem áll rendelkezésre specializált keringési rendszer, és külön légzőszerv sincs az oxigén felvételére és elosztására.
Ezt hívjuk diffúz légzésnek. Ehelyett minden, a tápanyagok és a melléktermékek a testüregben gyűlnek fel, amelynek tartalma a test két oldalán, hasi oldalon egy csatornában szabályozódik. Tehát sem véredényrendszerük, sem légzőszervük nincs. A keringés funkcióját a testnedvek biztosítják, a légzés a kültakarón keresztül zajlik.
