Növények és rovarok tylenchida parazitái, 2 kiadás
A lárvák és az imágók táplálékot vehetnek fel a megtámadott növények gyökeréből, gumójából, szárából és a levelekből. Közöttük kiemelkedő szerepe van a szájszuronyos fonálférgeknek Tylenchida. Szájüregükben kitines szájszurony van, amelynek tűszerű mozgatását izmos bulbuszok végzik. A sejtfal roncsolásakor szabadon hozzáfér a sejtnedvhez, amit táplálékként felszív. Vírusvektor szerepük a tevékenységük kísérő jelensége. Az ide tartozó fontosabb fajok között megemlítjük a rizsfonálférget Aphelenchoides bessey Christiea búzafonálférget Anguina tritici Husevo fergeka szárfonálférget Ditylenchus dipsaci Filipjeva gumórontó fonálféreget D.
A fonálféregfajok többsége váltivarú. A felsorolt fajok megtermékenyített nőivarú egyedei olyan petéket raknak, amelyekben a fejlődés előrehaladott állapotát vedlés követi és ezért a peteburkot már az L2 stádiumban lévő lárva hagyja el.
Életük során összesen négyszer vedlenek. Ivarszerveik kialakulása a negyedik vedlés előtt kezdődik meg. Kedvezőtlen körülmények között a fonálférgek egyes fajai képesek életműködésük szüneteltetésére, ami több éven keresztül biztosítéka az életben maradásuknak. A jelenséget anabiózisnak nevezzük, ami széleskörű elterjedésük egyik biztosítéka. Hatékony védekezés a éves vetésváltás. Vannak olyan csoportok, amelyeknél a külső váz elcsökevényesedett, másoknál pedig teljesen hiányzik.
A termesztett és vadon termő növényeket károsító fajok nagy hányada a csupasz és meztelen csigák közé tartozik. Kültakarójuk 2 kiadás nyálkás, mert a hámrétegben belfereg viszketes ellen alatta elhelyezkedő mirigyek intenzív nyálkatermelők.
A puhatestűek váltivarúak, vagy hímnősek. Az utóbbiaknál a megtermékenyítés kölcsönös, tehát mindkét egyed szaporít. Fejlődésük többnyire növekedés, testük nem szelvényezett. Táplálékfelvétel a szájnyílásban elhelyezkedő két álkapocs és reszelőnyelv 2 kiadás segítségével valósul meg. Élőhelyük a dús levélzetű, főleg kertészeti növényállományok, ahol az esti és kora reggeli órákban intenzív a mozgás és a táplálkozás.
Tevékenységüket a talaj felszínén ezüstösen csillogó nyálkacsík, táplálkozásukat 2 kiadás a rojtosra rágott levélfelületek, vagy a parazitá tisztito készítmények termések odvasítása jelzi. Kárt okozó fajok közé tartozik a recés meztelencsiga Derocerus reticulatum O. Müllera nagy meztelencsiga Limax maximus Linnaeusa sárga pincecsiga L.
Növényvédelmi állattan gyakorlatok
Ellenük hatékonyan védekezhetünk úgy, hogy kedvező élőhelyeket alakítunk ki nedves falapok, nedves textil és szalmacsomóks körülöttük kétnaponta oltatlan mészporcsíkot szórunk; ezeken átmászva a csigák nyálkatermelő mirigyei sérülnek, ami a pusztulásukat okozza. Megnövekedett egyedszám esetén a metaldehid hatóanyag-tartalmú készítmények jó gyérítő hatásúak. Közöttük találjuk a növényeket 2 kiadás zömét, amelyekkel szemben rendszeresen, vagy legalábbis időszakosan védekezésre kényszerülünk.
Védekezési kényszerhelyzetben vagyunk a szántóföldi, kertészeti, üvegházi termesztésben és a növények és rovarok tylenchida parazitái termények, valamint termékek vonatkozásában.
Növényvédelem
A kárt okozó fajokkal együtt hasznos tevékenységet folytatók is növények és rovarok tylenchida parazitái. Ezek szerepe a növények megporzására a nektárgyűjtésre, a ragadozó, a parazita és a parazitoid tevékenységre, továbbá az elhalt szerves anyagok lebontására terjed ki. Az ízeltlábúakat jellemző tulajdonságok között kell megemlíteni a szelvényezettséget, az ízelt lábakat, a kitines külső vázat, a trachearendszert, a koncentrálódott hasdúclánc-idegrendszert és a pont- illetve összetett szemeket.
Az ízeltlábúak törzsébe tartozó osztályok közül meghatározó növényvédelmi jelentősége van a rákoknak, a rovaroknak és a pókszabásúaknak.
- A kártevők -- nagyrészt olyan fitofág állatok, melyek a kultúrnövényeket támadják meg és rajtuk jellegzetes elváltozásokat kárképeket okoznak.
- A fonálférgek rendszere A fonálférgek rendszere erősen átalakulóban van.
Rákok osztálya Crustacea A zömében vízben élő fajok kopoltyúval lélegeznek. Testszelvényeik száma ötven is lehet. A szervetlen növények és rovarok tylenchida parazitái gazdag külső vázuk páncélszerűen kemény kutikula.
Lábaik lehetnek járásra specializálódott pálcalábak, vagy úszásra alkalmas levél- és hasadt lábak. A szájszerv három lábpárból alakult. Felépítése változatos, alapvetően egy 2 kiadás rágó mandibula és két pár állkapocs maxilla alkotja.
Zömében váltivarú állatok. Az ide tartozó fajok posztembrionális fejlődése szelvényképző anamorfózis. Hazai rizstermesztő területek növényállományát a nyári pajzsosrák Triops cancriformis Bosc veszélyezteti. A mészben gazdag kutikulájú, lapított testű, szárazföldi érdes pinceászka Porcellio scaber Latreille posztembrionális fejlődése epimorfózis útján valósul meg. Rovarok osztálya Insecta A hatlábú rovaroknak 21 szelvényből álló, egymástól jól elkülöníthető három testtájéka fej, tor, potroh van.
A fejen található, változatos felépítésű szájszervek funkcionális működése határozza meg a táplálék megszerzésének módját.
- Gyógyszer az emberi bélben élő paraziták számára
- Féregkezelő klinikák
- Pinworm worms tabletta
- Növényvédelem | Digitális Tankönyvtár
- Növény- és talajvédelem - PDF Free Download
- Látták: Átírás 1 Növényvédelmi állattan gyakorlatok 1.
A szilárd táplálékot fogyasztó állatok a sáskák, szöcskék, bogarak és lárváik rágó szájszervét páros rágók mandibula az állkapocs maxilla és az alsó ajkak labiumvalamint a felső ajkak labrumtovábbá a nyelv lingula alkotja.
Ebből az ősi típusból, módosulással jöttek létre a többek között folyékony táplálék felvételére alkalmas szúró-szívó szájszervek. Ezzel a szájszerv típussal — figyelemmel a módosulásokra — táplálkoznak a tripszek, poloskák, kabócák, növénytetvek, levélbolhák, liszteskék, levéltetvek, pajzstetvekatkafélék és a vérszívó szúnyogok.
A legyek 2 kiadás szájszervét a fejtokba épült alsóajak alkotja, amelynek kiszélesedett végét a tracheákból kialakult nyálvezető csövek szövik át. Táplálékuk mézharmat, nektár stb. Több családba tartozó faj szájszerve visszafejlődött, ezért nem táplálkoznak. Teljes átalakulással fejlődnek, lárváik nyű típusúak.
A legtöbb faj váltivarú. A növényeket károsító lepkefajok imágói mézharmattal, nektárral, virágporral, táplálkoznak, de soha nem károsítanak. Szájszervük a pödörnyelv, amely táplálkozás esetén egyenes lefutású csővé alakul, és betölti a táplálék felvételére alkalmas szívó szerepet. A szívó szájszerv az állkapocs külső karéjából alakult. Teljes átalakulással fejlődő lárváik hernyótípusúak.
Azokra az anatómiai és morfológiai, továbbá életmódbeli sajátosságokra itt nem térünk ki, amelyek alapot képeznek a rovarok osztályába tartozó rendek egymáshoz viszonyított elkülönítéséhez. A rovarok többsége váltivarú gametogenesis.
A nőivarú egyedek termelik a petéket, a hímek a spermiumokat, amelyek egyesülését követi a megtermékenyített peték rakása. A megtermékenyítés elmarad a steril hímek párzó aktusát követően, mert a nőstényeket ért mechanikai ingerhatás giardia katt symptom is beindítja a pete lerakásához szükséges izommozgásokat.
A rovarfajok között gyakori jelenségnek számít a szűznemzés parthenogenezisamikor az ivarsejtek megtermékenyítés nélkül fejlődésnek indulnak. Kedvezőtlen külső környezeti hatásokra így szaporodhat a nyári pajzsosrák Triops cancriformis Bosca hamvas vincellérbogár Otiorhynchus ligustici Linnaeusa gyapjaslepke Lymantria dispar 2 kiadás.
Számos rovarfaj szaporodására jellemző a nemzedékváltakozás heterogoniaaminek során a szűznemzéssel majd ivaros növények és rovarok tylenchida parazitái fejlődő nemzedékek váltják egymást. A szűznemzés 2 kiadás létrejött nemzedékek rövid távon 10 nap, 2 hét követik egymást, és így tudják kiaknázni a tápnövények kínálta táplálékforrásokat.
Az ivaros szaporodással pedig megőrzik a genetikai variabilitást.
Ez a szaporodási mód, jellemzően a levéltetveknél növények és rovarok tylenchida parazitái, amelyeknél ismert a teljes holociklikus és a részleges anholociklikus változat. A teljes szaporodási módot jellemzi, baktériumok paraziták a szűznemzéses nemzedékeket ivarosan szaporodó nemzedék váltja fel.
Ezzel szemben a részleges szaporodást a szűznemzéses nemzedékek végtelen sora jellemzi, kedvező ökológiai körülményeket biztosító feltételek között.
A teljes és a részleges szaporodási mód egyaránt érvényesülhet a tápnövényt cserélő heteroecikus és az egy tápnövényű monoecikus levéltetű fajoknál. Az embrionális fejlődés befejeződését követően született lárvákkal kezdődik, majd az imágó élettel befejeződik a posztembrionális fejlődés.
Növényvédelmi szempontból ítélve fontos, hogy a kárt okozó állatok lárvái minden esetben fitofág táplálkozásúak, tehát vagy szilárd rágó szájszervűekvagy folyékony szúró-szívó szájszervűek táplálékfogyasztók.
Az ízeltlábú rovarok fejlődése két alapvető csoportba sorolható: Szelvényképző fejlődés anamorfózis jellemzője a vedlésekkel együtt járó szelvényszámnövelés.
Így fejlődnek pl. Szelvénytartó fejlődés holomorfózis jellemzően a rovarok osztályára érvényes. Életük folyamán állandó szelvényszámuk van, tehát vedlések során az nem változik. A következő fejlődési formák különböztethetők meg: Kifejlés epimorfozis. A lárvák hasonlítanak az imágókra, szájszervük, táplálkozásuk és kártételük is megegyezik.
A primer lárvák 2 kiadás ivarérett imágóvá alakulnak. A kifejlés változatai közé tartozik az ametabólia, a monometabólia, a pseudometabólia és a neometabólia. Közülük kiemelhető a monometabólia, mert az utolsó lárva szárnykezdeménnyel rendelkező nimfa. Így fejlődnek a tojócsöves és tojókampós egyenesszárnyúak, 2 kiadás fülbemászók, a poloskák és a levéltetvek.
A neometabólia a tripszekre 2 kiadás fejlődési változat. A második lárvastádiumot szárnykezdeményes pronympha előnimfamajd pedig egy vagy két félig nyugvó nymphaszakasz követi az imágóvá alakulás előtt.
Félátalakulás hemimetamorfozis. A lárváknak már vannak lárvakori szerveik. Életmódjuk és életterük eltér az imágókétól. A lárvák másodlagos, vagy szekunder lárvák. A félátalakulás változatai közé tartozik a prometabólia, a heterometabólia és a heremetabólia. Közülük a kabócák egy részére jellemző a heremetabólia. Az utolsó lárvastádium előtt pihenő szakasz van, ami után — bábállapot nélkül — elveszítik lárvaszerveiket, és kifejlesztik szárnyaikat, imágóvá alakulnak.
- Férgek lúgos hamu felülvizsgálja a megjegyzéseket beszélgetések
- Trichinella, ahol telepedik le
- Fischl géza a biológiai növényvédelem alapjai by ezvans - Issuu
Teljes átalakulás holometamorfozis. Az így fejlődő rovarok tercier vagy harmadlagos lárvái nem hasonlítanak az imágókra. Az élőhelyek esetében is vannak 2 kiadás cserebogarak-pajorok, pattanóbogarak-drótférgek.
A kifejlett lárvák bábozódnak, amelynek során mélyreható fiziológiai változások eredményeként imágóvá alakulnak. A holometabóliára jellemző fejlődésmenet során a petéből 2 kiadás jellemző típusú lárva kel, amely élete során többször vedlik, majd bábozódik és végül imágóvá alakul.
Ez a fejlődésmenet érvényesül pl. Növények és rovarok tylenchida parazitái fontosabb tercier lárvák között megemlíthetők a lepkék valódi és araszoló hernyó- a levéldarazsak álhernyó- a futóbogarak kampodeoid- a cserebogarak pajor- a pattanóbogarak drótféreg- a levélbogarak levélbogár- az ormányosbogarak kukac- valamint a kétszárnyúak nyűtípusú lárvái.
Tor és haslábai soklábúak vannak az araszoló- a valódi- és álhernyóknak. Három pár torlába kevéslábúak van a pajoroknak, a drótférgeknek, valamint a kampodeoid és a levélbogárlárváknak. Láb nélküliek lábatlanok a kukac- a pondró- és a nyűtípusú lárvák. A fejlődésüket befejezett lárváik bábozódnak.
A bogarakra, méhekre és darazsakra jellemző a szabadbáb végtagjaik testhez simulnak, de szabadon állnak. A lepkék fedettbábjának ismertető jele a testrészek végtagok rajzolatának felismerhető volta, amelyeket burok szorít a testfelülethez. A legyek tonnabábján a testszelvények rajzolata látszik, mert ez a burkolat az utolsó lárvastádium megszilárdult kutikulája, amely szabadbábot zár magába.
Sáskák rendje Caelifera Imágók és lárvák rágó szájszervű kártevők.
Rövid csápúak, a test félhoszát nem haladják meg. A harmadik lábpár ugróláb. Ciripelő hangot adnak 2 kiadás ugróláb combjának a fedőszárny kiemelkedő eréhez dörzsölésével. Váltivarúak, epimorfózissal fejlődnek. Ismert növényevők az olaszsáska Calliptamus italicus Linnaeus és a marokkói sáska Dociostaurus maroccanus Thunberg. Tojócsöves egyenesszárnyúak rendje Ensifera A nőivarú egyedeknek fejlett tojócsöve van.
Fonalas csápjuk a test hosszát meghaladhatja. Az első lábpár lábszárán fejlett tümpanális hallószervük van. Ivarosan szaporodnak, epimorfózissal fejlődnek. Kárt okozó fajok a zöld lombszöcske Tettigonia viridissima Linnaeus és a vakondtücsök Gryllotalpa gryllotalpa Linnaeus. Tripszek rendje Thysanoptera Az imágó és a lárvák szúró-szívó szájszervvel táplálkoznak.
Lábaikon, a karmok között hólyagszerű tapadó korong van. Szárnyaik pálcikaszerűek, amelyek belső széléről hosszú kitinszőrök indulnak ki, és rojtszerű alakzatot vesznek fel. Ivarosan és szűznemzéssel szaporodó fajok is ismertek.
Fejlődésük sajátosan neometabólia. Ismert növényi nedvfogyasztók a dohánytripsz Thrips tabaci Lindemana nyugati virágtripsz Frankliniella occidentalis Pergande és a borsóripsz Kakothrips robustus Uzel. Poloskák rendje Heteronepa Lárváik és imágóik szúró-szívó szájszervűek, folyékony táplálékfogyasztók.
Ez az a szakasz, amely a növényi sejtbe növények és rovarok tylenchida parazitái. A gazdanövény kromoszómájába véletlenszerűen és egy vagy több kópiában integrálódhat. A T-DNS-en található gének és az őket határoló szakaszok hasonlóak az eukaryota genomokhoz, azzal az egy eltéréssel, hogy nem tartalmaznak intront Ez egyben azt is jelenti, hogy ezek a gének képesek a növényben expresszálódni. A tumorképzésben főleg a növényi hormonokat szabályozó gének vesznek részt. A képződő tumorok morfológiáját és fiziológiáját négy gén szabályozza: az iaaM más néven auxl, tmsl és iaaH más néven aux2, tms2 gén szabályazza az auxintermelést, az ipt más néven cyt, tmr gén pedig a citokinintermelést.
Elülső pár szárnyúk félfedő, hártyában végződő bőrnemű fedőszárny. Bűzmirigyeik váladékával riasztanak.
Váltivarúak, epimorfózissal szaporodnak. Ismertebb, kárt okozó fajok a lucernapoloska Adelphocoris lineolatus Goezea közönséges mezeipoloska Leptoterna dolokrata Linnaeusaz osztrák poloska Eurygaster austriaca Schranka mórpoloska E.
Növény- és talajvédelem
Színkabócák rendje Auchenorrhynchaa Növényekből folyékony táplálékot vesznek fel szúró-szívó szájszervükkel, lárva és imágó korban. Mindkét 2 kiadás szárnyuk hártyás. Vírusvektorként betöltött szerepük növeli veszélyességüket.
Hangadásra és hallásra képes fajok. Váltivarúak, hemimetamorfózissal fejlődnek. Közvetlen és közvetett kárt okozó fajok a sárgalábú recéskabóca Hyalesthes obsoletus Signoreta burgonyakabóca Empoasca solani Curtisa törpe gabonakabóca Macrosteles laevis Ribaut és a csíkos gabonakabóca Psammotettix alienus Dahlbom. Növénytetvek rendje Sternorrhyncha Kistestű törékeny állatok. Szúró-szívó szájszervvel táplálkoznak. Vírusokat terjesztő vektorok. Emésztésük során hasznosítják az aminosavakat és fehérjéket, a szénhidrátokat kiürítik, amelyek mézharmatot képeznek a növények növények és rovarok tylenchida parazitái.
Rajta korompenész szaporodik.
