A élősködő élősködők válaszolnak
Tartalom
Férgek kérdéseket válaszolnak
Főoldal » Betegségek » Fertőző betegségek » Parazitafertőzések » A parazitákról általában Parazitának azokat az állatvilágba tartozó élősködőket nevezzük, amelyek táplálékuk megszerzése céljából egy másik. Élettevékenységükkel közvetve, vagy közvetlenül károsítják gazdájukat. A rendszertani besorolás szabályainak megfelelően a paraziták is kettős nevet viselnek: például Ascaris lumbricoides.
Az első név a nemzetségre genusa másik az adott nemzetségbe tartozó fajra species utal. Az élősködőkkel foglalkozó tudományág, a parazitológia a XIX. A parazitológia helminthiasis következtetés Karl Asmur Rudolphita berlini zoológiai intézet alapítóját tekintjük. A század közepétől a élősködő élősködők válaszolnak követték a paraziták szervezetének, életmódjának és az általuk okozott betegségeknek a tisztázására a élősködő élősködők válaszolnak vizsgálatok.
A parazitológia tárgykörébe egysejtűek protozoákférgek, valamint ízeltlábúak helminthek, arthropodák tartoznak. A szűkebb értelemben vett orvosi parazitológia ezek közül csak azokkal foglalkozik, amelyek élőlényekben élősködnek. Ennek megfelelően a továbbiakban csak az egysejtűekkel és a férgekkel, illetőleg az általuk okozott fertőzésekkel foglalkozunk. A protozoák az állatvilág legegyszerűbb szervezetei, egyetlen sejtből állnak.
Paraziták a szervezetünkben: mikor gyanakodjunk?
Kétféle fejlődési alakban, illetve életformában fordulnak elő: trofozoit vagy ciszta alakban. A trofozoit az egysejtű aktív alakja, ez táplálkozik, mozog, szaporodik, és ez felelős a klinikai tünetekért. Ha a körülmények számára kedvezőtlenül alakulnak, sejtjének felületén ellenálló burkot képez, és cisztává alakul. A élősködő élősködők válaszolnak ciszta az egysejtű nyugvó alakja, amely jóval ellenállóbb a külvilág behatásaival szemben, mint a trofozoit.
Ezért a fertőzések terjesztésében is ennek az alaknak van nagyobb szerepe. A csak mikroszkóppal látható protozoák közös sajátsága, hogy valódi sejtmagjuk és plazmájuk van, ezekhez járulékos szervek: például ostorok vagy csillók is társulhatnak. Ivartalanul vagy ivarosan is szaporodhatnak, az előbbi egyszerű kettéosztódás, az utóbbi két különnemű egysejtű egyesülése.
Свежие записи
Bárhogyan is történik a szaporodás, mindig a sejtmag osztódásával kezdődik, és csak ezt követi magának a sejtnek a kettéválása.
A férgek 12 millimétertől méterig terjedő nagyságú állatok. Többségüknek elkülönült emésztőtraktusa van, és mindegyiküknek van legalább kezdetleges kiválasztószerve, idegrendszere és jól fejlett szaporítószerve.
Bizonyos csoportjaiknak platyhelminthes turbellaria fajok mirigye a élősködő élősködők válaszolnak, amely a száj közelében nyílik a szabadba, és olyan, úgynevezett lytikus anyagot termel, amely feloldja a tápanyagot.
Némely féreg ennek az anyagnak a segítségével hatol át az állati szöveteken, miközben a test egyik részéből a másikba vándorol. A férgek szaporodásának kétféle módját ismerjük: petékkel vagy lárvatermeléssel sokasodnak. A peték tokkal, burokkal körülvett képletek, amelyeknek mérete, alakja és száma fajonként változó, s a fajok ezzel jellemezhetők.
A petékből többszöri barázdálódással lárvák fejlednek.
A parazitás fejlődés olyan folyamatlánc, amelyben az egyik láncszemet, a fertőzés forrását, a fertőzés útja kapcsolja össze a a másikkal, a fertőzésre fogékony egyeddel.
A fertőzés forrása a parazita úgynevezett végső gazdája. A élősködő élősködők válaszolnak gazdának nevezzük azt az élőlényt, amelyben a parazita kifejlett alakja él.
A szerveket érintő férgek fő típusai A fiatalsággal és a halhatatlansággal kapcsolatos kérdések egy részére a válasz A parazitafertőzések egy része higiéniával kezelhető, másik része belsőleg. Szakértőnk olvasói kérdésekre válaszol. Tegye fel kérdését és szakértőnk diszkréten válaszol. Beküldöm a kérdést. Általában kezelés már nagyon szép eredményt hoz.
A végső gazda lehet az ember vagy különböző állatfajok. A fertőzés útja kétféle lehet: közvetlen direkt vagy közvetett indirekt. Az előbbi esetén a környezetből a parazita előzetes fejlődés nélkül, közvetlenül, érintkezés útján: az élelmiszerek, a víz, a használati tárgyak vagy a piszkos kéz közvetítésével kerül a szervezetbe. A élősködő élősködők válaszolnak közvetett terjedés feltétele, hogy a parazita a fertőzés előtt valamilyen fejlődési folyamaton átessen.
Ez történhet a külső környezetben: a talajban, más esetekben a vízben, a növényzeten, ahogy ez főképp a trópusi élősködőkre jellemző. Sok parazita előzetes fejlődése állatokban megy végbe, ezeket az állatokat köztigazdának nevezzük.
A leggyakoribb élősködők a testünkben
Az ilyen fertőzések esetén beszélünk a élősködő élősködők válaszolnak zoonózisról. Az ember élősködőinek köztigazdájaként rágcsálók, kérődzők, mindenevők, ragadozók is szóba jöhetnek. Az Egészségügyi Világszervezet WHO meghatározása szerint: "zoonózisnak nevezzük azokat a betegségeket és fertőzéseket, amelyek természetes úton átterjednek a gerinces állatokról az emberre". Annak, systema helminthum a paraziták földrajzi előfordulása különböző, elsősorban az az oka, hogy külvilági életszakaszukban eltérőek a környezeti igényeik.
A talajban fejlődő féregpeték érését a környezeti tényezők - a hőmérséklet, a kisgyermekek helmintiasias kezelése, a talaj összetétele stb.
Ebből következik, hogy egyes paraziták csak bizonyos éghajlati körülmények között találják meg terjedési feltételeiket. Akadnak kizárólag trópusokon élő paraziták, amelyeket nemcsak az éghajlat, hanem a élősködő élősködők válaszolnak ottani klímához alkalmazkodott, földrajzilag körülhatárolt élőhelyű köztigazdájuk is ahhoz a területhez köt.
Ezeknek az úgynevezett valódi trópusi vagy egzotikus parazitáknak a hazai elterjedésével nem kell számolnunk. Igen különböző a parazitáknak a gazdájukhoz való viszonya. Jó néhány élősködő olyan erősen alkalmazkodott egyetlen állatfajhoz vagy az emberhez, hogy más gazdában nem is tudnak megélni.
Parasite 기생충 - Official Trailer
Ezek a gazdaspecifikus paraziták. Mások több rokon fajban is megélhetnek, megint mások egymástól rendszertanilag távoli állatcsoportokat is megfertőzhetnek.
A gazdaszervezetben megtelepedve az élősködők kisebb-nagyobb károsodást okoznak.
Paraziták kezelése. kérdéseket válaszol
E károk lehetnek közvetlenek vagy közvetettek. Az előbbi lehet toxikus, mechanikus vagy a táplálékelvonás következménye. A toxikus vagyis mérgezéstől származó ártalmakat többnyire a parazita anyagcseretermékei a élősködő élősködők válaszolnak.
Elsősorban a fehérje-anyagcsere során keletkező testidegen fehérjemolekulák felelősek a parazitózis allergiás tüneteiért. Az allergiás tünetek a élősködő élősködők válaszolnak a legjellemzőbbek a bőrkiütések és az eozinofil sejtek felszaporodása a vérben.
Mechanikus ártalmakat főképp a férgek a élősködő élősködők válaszolnak a nagy testű férgek elzárják a máj, az epe vagy a hasnyálmirigy vezetékét, sőt ha nagy tömegben elszaporodnak, a élősködő élősködők válaszolnak bélelzáródást is okozhatnak.
Súlyos tünetei lehetnek annak a élősködő élősködők válaszolnak, hogy a paraziták megtelepedési helyükön elszaporodva, növekedve nyomást gyakorolnak a környező szövetekre. A táplálékelvonás hatása a parazita fajától, egyedszámától és táplálékigényétől függ.
Bizonyos élősködők a fehérjéket és a vitaminokat fogyasztják, mások aránylag a élősködő élősködők válaszolnak vért vonnak el a szervezettől. A paraziták okozta közvetett hatások főképp gyulladásos elváltozások és kóros szövetszaporodás formájában léphetnek fel. A gyulladás a paraziták megtelepedési helyén alakulhat ki: a bélparaziták a vékony- vagy a vastagbélben kelthetnek gyulladást.
A szöveti paraziták a tüdő, a máj, az agy vagy más szerv szöveteiben telepszenek meg, és gyulladást is az ennek megfelelő helyen okoznak. A szövetszaporulat az idültté vált gyulladás következtében létrejövő tumorszerű képlet vagy magát a parazitát körülzáró kötőszöveti tok.
Az élősködők által kiválasztott fehérjék antigénként viselkednek, velük szemben a gazdaszervezet ellenanyagokat termel. Az ellenanyag a vérbe jutva lehetőséget ad arra, hogy a parazitózist szerológiai reakciókkal kimutassuk. Parazitózis, azaz élősködő okozta betegség akkor alakul ki, ha a parazita fertőzőképes alakja a számára alkalmas behatolási kapun - a szájon, a bőrön, a nyálkahártyákon, a méhlepényen át - a szervezetbe jut. A behatolást úgynevezett biológiai lappangási idő követi, ez idő alatt a parazita átesik a rá jellemző fejlődési belső és külső paraziták példái, amelynek végén a testváladékokban, a székletben, a liquorban tömegesen jelennek meg az újabb parazitaalakok.
A klinikai értelemben vett lappangási idő a fertőzéstől a klinikai tünetek megjelenéséig tartó idő.
Legfrissebb cikkek
A betegek általában ebben az időszakban keresik fel panaszaikkal az orvost. Az egyes parazitózisokra jellemző klinikai tünetek alapján a klinikus az ok feltárását célzó parazitológiai vizsgálatok elvégzését javasolja. A gyógyszeres vagy egyéb kezelést a vizsgálat eredményeinek ismeretében írja elő.
