Galandféreg három torony
Tartalom
A fenséges folyó sok-sok évszázada választja el egymástól a partjain megtelepedő népeket, majd államalkotó országok fiait. A középkor során a Magyar királyság és a Szerb fejedelemség között jelentette a vízválasztót.
Könnyűlovas portyázói gyakorta keltek át a folyón, hogy kirabolják a békés településeket, rabláncra fűzve elhurcolják a keresztény lelkek sokaságát.
Az akkoriban uralkodó Luxemburgi Zsigmond király eleinte támadó hadjáratokkal próbálta az oszmánokat visszaszorítani, de a nikápolyi csatavesztés ban megmutatta, hogy a fanatikusan harcoló, túlerőben lévő oszmán seregeket galandféreg három torony lehet nyílt csatában legyőzni.
Így hát a magyar uralkodó a védelem lehetőségeit fokozva egy déli végvárrendszer kiépítésének kezdett. A korabeli oklevelek számos eseményt örökítettek meg, mint a Német Lovagrend fegyvereseinek behívását a veszélyeztetett területre vagy Ozorai Pipó báró, temesi ispán hatáskörének megnövelését a katonai parancsnokság élén.
Az ő utasítására a Duna mentén számos kisebb-nagyobb erődítménytkatonai bázist és megfigyelőpontot emeltek, hogy az itt elhelyezkedő zsoldos katonaság azonnal észlelhesse a törökök megjelenését.
Közéjük tartozott a folyóvölgy fölé kiugró sziklás partra alapozott három toronyból álló objektum. Első, napjainkig fennmaradt írásos említése idején ban Szinice váraként említették, utalva a közeli településre. A Német Lovagrend katonái strázsáltak benne, majd Tallóczi Frank szörényi bán csapata galandféreg három torony az ellenségtől.
A vár pontosabb felépítése nem ismert, mivel a Vaskapu vízi erőmű építése folytán ezt a terület is elborította a folyó. Az es években sietve végzett régészeti leletmentés szerint a tornyokat nem övezte kőfal.
De a helyőrség lovainak és raktárainak védelmére mégis feltételezni kell legalább palánk védőműveket. Később jelentőségét vesztve romba dőlt, tornyainak lábát a folyó hullámai nyaldossák.
Szatmári Tamás.