A Bajnokok Ligája 3. fordulójában 18 mérkőzésen 74 gól esett, ami meccsenkénti 4,1 gólos átlagot jelent. A hét legnagyobb meglepetését a Como szállította, amely 4-1-re felülmúlta a Manchester Unitedet, és ezzel megkérdőjelezte Michael Carrick jövőjét. Az 1. PSG legyőzte a 2. Barcelonát, a Real Madrid az RB Leipzigot, a Liverpool a Villarrealt, a Real Betis a Feyenoordot, az Aston Villa pedig a Viking FK-t. Mind az öt csapat hibátlan, 3-0-0-s mérleggel áll. A Bayern München és az Arsenal 2-2-t játszott az Allianz Arenában, Bukayo Saka pedig sérüléssel, sántítva hagyta el a pályát.
Gab Marcotti, Sam Tighe, Mark Ogden és Beth Lindop öt kérdésben értékelte a forduló történéseit.
Megbánhatja a PSG, hogy ennyire beleállt a Barcelona elleni meccsbe?
A PSG a alapszakasz mérkőzésén 4-2-re nyert hazai pályán, de ára volt a győzelemnek. Ousmane Dembélé már 20 perc után sántikálva lecserélődött, Marquinhos és Hvicsa Kvaracshelia pedig egyaránt az óra jelzésénél sérülés miatt hagyta el a játékteret. Kvaracshelia, a világ egyik legjobbja, azóta szalagszakadás miatt az idény hátralévő részére kidőlt. A kérdés az, hogy Luis Enrique megbánja-e a nagy intenzitást, és veszélybe kerülhet-e a Bajnokok Ligája-sorozatban a példátlan „háromszoros” győzelem.
Ogden nem vásárolja az érvelést. Szerinte a játékosok bármikor megsérülhetnek, Kvaracshelia, Dembélé vagy Marquinhos ugyanúgy megsérülhetett volna a vasárnapi, Lyon elleni bajnokin. Ez foglalkozási ártalom, ráadásul Luis Enrique egész idényben pihentette és rotálta a sztárjait. Ogden helyesnek tartja, hogy bevetette a legjobbjait, mert ritka alkalom volt, hogy olyan ellenféllel mérkőzzenek, amely ki tudja hívni őket. A PSG topjátékosai sokkal többet profitálnak a Barcelona és a Manchester City elleni meccsekből, mint a Le Havre vagy az Auxerre elleniekből. Ha a Barcához hasonló csapatok ellen visszafognák a sztárokat, unalmas és kihívás nélküli idényük lenne Franciaországban.
Lindop egyetért Ogdennel. Bár az új formátum miatt az alapszakasz mérkőzései nem túl jelentősek, a PSG–Barcelona mindig kiemelt összecsapás, és nincs garancia arra, hogy a játékosok máskor nem sérültek volna meg. A PSG-nek megvan az a szokatlan luxusa, hogy a hazai bajnokságban rendszeresen pihentetheti a játékosait, hogy a Bajnokok Ligájában a legjobb formájukat nyújtsák. Ez a módszer az elmúlt két idényben bejött nekik. Lindop szerint viszont nagy kár, hogy Kvaracshelia ilyen súlyos sérülést szenvedett. Formában ő az egyik legélvezetesebb játékos Európában, és újabb dimenziót ad a PSG-nek. Luis Enrique együttese továbbra is a címvédés favoritja, de egy ilyen tehetség elvesztése hatalmas csapás.
Marcotti szerint a foci nem így működik. Bármikor meg lehet sérülni, azt kell elkerülni, hogy valaki a túlterheltség és a fáradtság miatt sérüljön meg, ez pedig nem probléma a PSG-nél. Emlékeztet rá, hogy a PSG hat ponttal nyerte a bajnokságot, és csak január közepén került az élre. Ha vasárnap este kikapnak a Lyontól, akár a hatodik helyre is csúszhatnak. Kvaracshelia nélkül gyengébb a csapat, de rengeteg támadó opciójuk van: Marcotti nagy rajongója Maghnes Akliouche-nak, de ott van még Ferran Torres és Mika Godts is. Szerinte vannak nehezebben pótolható játékosok, például a belső védő Willian Pacho vagy a középpályás Vitinha.
Tighe úgy véli, talán alulértékelik Kvaracshelia képességeit. Vitatkozna azzal is, hogy ő a világ legjobb balszélsője, feltéve, hogy Kylian Mbappé hivatalosan is vonakodó csatárnak számít, és a világ első tízes játékosa között is ott a helye. Az egész idényre kiesni gyilkos hír. A PSG-nek sokkal több lőszere van a szélen, Désiré Doué egyre inkább szupersztárrá érik, és a nyári igazolások is feltöltötték a posztot. Luis Enrique stílusa azonban intenzív, és mélységet követel. Nemcsak egy játékost vesztettek, hanem a legjobb szélsőjüket. Tighe szerint szörnyű pech ez a párizsiaknak, és szomorú a játéknak is, mert Kvaracshelia teljes sebességnél örömet okoz nézni.
Valódi a Liverpool Andoni Iraola alatti sikere, vagy hamis hajnal?
A Liverpool kedd este ismét nyert: a Villarreal ellen saját hibájából került 2-0-s hátrányba, majd négy egymást követő góllal 4-3-ra fordított. A Bajnokok Ligájában hibátlanok, és az idényben minden sorozatot egybevéve csak egyszer kaptak ki, a Manchester Citytől. Ugyanakkor több nagy nevük, Bradley Barcola, Florian Wirtz és Alexander Isak még nem mutatta meg a legjobbját, Szoboszlai Dominik sérülést cipel, a jobbhátvéd poszt még mindig bizonytalan (bár Ronald Araújo jól játszik „vészkölcsönként”), Rio Ngumoha dinamikus teljesítménye pedig sok mögöttes problémát elfed.
Lindop szerint senki sincs illúziókban a Liverpoolnál: Iraola csapata még épülő félben van. Egy szinttel Európa legjobbjai alatt látszik, a Villarreal elleni első félórában pedig kifejezetten gyenge volt. Túl hibásnak tartja a csapatot ahhoz, hogy az idényben megnyerje a Premier League-et, és valószínűleg a Bajnokok Ligáját is, bár Európában sosem lehet leírni őket. Iraola új rendszert épít olyan játékosokkal, akik még szoknak egymáshoz, ezért türelemre van szükség, különösen a közelmúltbeli sérüléshullám miatt. Ngumoha viszont valódi okot ad az optimizmusra. A jobb oldalon addig is bizonyított rövid szereplésekben, de a keddi volt a legteljesebb teljesítménye Liverpool-mezben. Még csak 18 éves, így nem várható el tőle, hogy hetente hozza ezt a szintet, de nagyon fényes jövő áll előtte az Anfielden.
Tighe szerint Ngumoha produkciója volt a Liverpool legnagyobb pozitívuma a három fontos pont mellett. Döntő, hogy jól nézett ki a jobb oldalon, és bár nem szabad túl nagy nyomást helyezni egy ilyen fiatalra, úgy tűnik, képes megoldani Iraola idényének egyik valódi fejtörőjét. A Reds négy olyan szélsővel vágott neki az idénynek, akik mind a bal oldalt preferálják, ami nyilvánvaló egyensúlyhiányt okozott. Iraola már sok megoldást kipróbált ott (Cody Gakpo, Víctor Muñoz, Ngumoha), és az utóbbi tűnik a leginkább alkalmasnak arra, hogy megkapaszkodjon. Többet kell látni tőle, de Tighe szerint ez nagyon izgalmas a Liverpoolnak.
Marcotti abban az értelemben hamis hajnalnak tartja, hogy Iraola nem az az edző, aki azonnal hatást gyakorol az eredményekre. A játéka más, és több időbe telik megemészteni. Sokan elfelejtik, hogy a Bournemouth az első kilenc meccsén mindössze három pontot szerzett, amikor Iraola megérkezett, majd idényről idényre javult: a 11. helyről a kilencedikre, onnan a hatodikra. Marcotti szerint különösen lassú folyamat lesz, mert egy rosszul összerakott keretet örökölt olyan játékosokkal, akik nem feltétlenül illenek ahhoz, amit el akar érni. Emellett védelmi vezére, Virgil van Dijk valószínűleg távozik, így a következő idényben a védelmet nulláról kell felépítenie. (Iraola ezt már megcsinálta: a Bournemouthnál egyetlen nyáron elveszítette a négyes védősor három tagját, és erősebben tért vissza.) Hiányzik továbbá az elsőszámú középcsatára, Hugo Ekitike is, és az újévig nem is lesz ott. Mindez azt jelenti, hogy az edzéseken csak korlátozottan lehet dolgozni, az eredmények pedig az egyéneken múlnak. Ez foltozgatás, az Araújóval játszott jobbhátvéddel kezdve.
Marcotti szerint Ngumoha teljesítménye biztató, és különösen örül neki, mert túl gyakran fixálnak az invertált szélsőkre és hasonló butaságokra. Vannak halvány fények: Ryan Gravenberch még rossz játék közben is sokat tanul, Jérémy Jacquet magabiztossága nő, Muñoz pedig használhatónak tűnik. Ők határozzák meg Iraola jövőjét, de „igazi” Iraola-csapatot Marcotti szerint legkorábban egy év múlva látunk majd.
Ogden úgy gondolja, a Liverpool most rendben halad. Átmeneti időszakban vannak, és nem fognak az Arsenallal és a Manchester Cityvel küzdeni a bajnoki címért, de minden klubnak át kell mennie némi fájdalmon, amikor újraindítja a rendszert, és a Liverpool most ezt éli át Iraola alatt. Ngumoha a legragyogóbb támadótehetségük, ami nem sok jót mond Wirtzről és Barcolaról, de azt nem lehet tagadni, hogy a Liverpool izgalmas előre, és a legtöbb meccsen valószínűleg többet lő, mint amennyit kap. A csúcsfutballban ma már nincs türelem, az Anfielden viszont éppen az kell. Ogden hozzáteszi, hogy ennél rosszabb is lehetne: elég a Manchester Unitedre nézni.
Azonnal el kell küldeni Carricket, vagy várjanak a válogatott szünetig?
A Manchester United megalázó 4-1-es vereséget szenvedett a pici Comótól, majd a meccs után egymást bírálták a játékosok. A csapatkapitány, Bruno Fernandes nyíltan megkérdőjelezte Michael Carrick taktikáját. A kérdés az, hogy azonnal ki kell-e rúgni Carricket, vagy meg kell várni a válogatott szünetet, és igaza volt-e Lisandro Martínez a múlt heti kirohanásában.
Tighe szerint nem lehet minden Carrick hibája, mert a sikerhez egy klubnak minden szinten jól kell működnie, de Martínez interjúja nagyon kisegítette Carricket. A csapat nincs jól felállítva, nem működik megfelelően, és egyáltalán nem hihetetlen, hogy a jelenlegi kerettel sokkal jobb lehetne. A United a nyarat egy balhátvéd és egy csatár hiányával zárta, ez tagadhatatlan. Ugyanakkor jó középpályásokat igazoltak, akik borzalmasan teljesítenek. Vajon a játékosok, az edző, vagy mindkettő a hibás? Elgondolkodtató, hogy Youri Tielemans hirtelen a Premier League egyik legjobb középpályásából valakivé vált, aki messze nincs formában. Az ő hibája ez, vagy rosszul van felállítva a csapat? Ezzel a logikával Andrey Santost jobban fel kell menteni: ha Tielemans vergődik, Santos természetesen szintén. A Unitednél nagy gondok vannak több szinten, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy Carricknek nagy a felelőssége, bár nem az övé az egész.
Ogden egyetért azzal, hogy nem csak Carrick a hibás, de Tielemans példája eszébe juttatja azt, ami az egész idényben nyilvánvaló: a United játékosai nem tűnnek fittnek. A futási statisztikáik a Premier League legrosszabbjai közé tartoznak, és ha hiányzik a fittség, az kizárólag az edző és a stáb felelőssége. Ha egy csapat nem elég fitt, semmilyen tehetség nem pótolja ezt Premier League- vagy Bajnokok Ligája-szinten. A Unitednek olyan kerete van, amely tele van nem odaillő játékosokkal, néhányuk, például Luke Shaw, még Louis van Gaal idejéből (2014 és 2016 között) maradt, és túl sokan vagy nem elég jók, vagy túl öregek, vagy mindkettő. Ogden szerint Carricknek mennie kell, mert nem alkalmas egy olyan nagyságrendű munkára, mint a United irányítása. Szerinte soha nem működik, amikor egy ideiglenes edző végleges megbízást kap. A Unitednek olyan edző kell, aki fittbe hozza a játékosokat, megszervezi a csapatot és fegyelmet hoz. Ogden szerint erre Antonio Conte lenne a megfelelő ember.
Lindop nehezen tud nem sajnálatot érezni Carrick iránt. Martínez szavai a színfalak mögötti zűrzavarra utalnak, még ha a United az összetartás látszatát is akarja kelteni. Carrick a legutóbbi a hosszú sorban azoknak az edzőknek, akik megküzdenek az Old Traffordon, és úgy tűnik, nincs csodaszer, amely megoldaná a United minden problémáját, főleg ha a feje fölötti vezetés változatlan marad. Ennek ellenére egyetért Ogdennel abban, hogy Carrick napjai meg vannak számlálva. Kiváló munkát végzett azzal, hogy a múlt idényben stabilizálta a hajót, de szerinte sosem volt meg benne az a kaliber, hogy hosszú távon betöltse a szerepet. Azt viszont nem tudja, mi lehet a megoldás. Conte biztosan feldobná a hangulatot, de ez a házasság bizonyára katasztrófával végződne valamikor, bár remek tartalom lenne a klub „All or Nothing” dokumentumfilmjéhez.
Marcotti szó szerint idézi Ogden mondatát: „Soha nem működik, amikor egy ideiglenes edző végleges állást kap. Gab talán tud példát, ami megcáfol, de az kivétel lenne.” Szerinte a példák sorban jönnek. Roberto Di Matteo ideiglenes edző volt, majd megnyerte a Bajnokok Ligáját. Zinedine Zidane ideiglenes edző volt, majd háromszor nyert Bajnokok Ligáját. Hansi Flick ideiglenes edző volt, majd triplázott (és most a Barcelonánál is egész jól teljesít). Tony Barton ideiglenes edző volt, és az Aston Villával Európa-kupát nyert. Edin Terzic ideiglenes edzőként német kupát nyert és Bajnokok Ligája-döntőt játszott. Garry Monk ideiglenes edzőként váltotta Michael Laudrupot a kiesés ellen küzdő Swansea City élén, és a következő idényben nyolcadik helyre vezette a csapatot. Chris Coleman ideiglenes edző volt a kiesés ellen küzdő Fulhamnél, és a következő évben kilencedik helyre vezette.
A probléma Marcotti szerint az, hogy ezeknek az edzőknek vagy kivételes játékosaik voltak, vagy nagyon szilárd klubjuk, vagy mindkettő. A United egyik sem. Két külön kérdést lát. Az egyik, hogy Carrick el tudja-e juttatni a Unitedet oda, ahová szeretne. A válasz szerinte valószínűleg nem, ezért mennie kell. Túl nagy ugrás volt ez neki, túl nehéz alkalmazkodni a hétközi meccsekhez, és túl nyilvánvaló, hogy ez a játékoscsoport félgőzzel futkos, nem érte jár. (Egy ilyen kritikus meccsen egyébként furcsa, hányan voltak sérültek: a kispadon az egyetlen mezőnyjátékos Joshua Zirkzee, Amad Diallo és Carlos Baleba volt.) A másik kérdés, mi a baj a klubbal, mert nyilvánvalóan nem csak Carrick. Itt Martínez szerint igaza volt: komoly kommunikációs problémák és sodródás van. Nemcsak az átigazolási időszakról és Jason Wilcox döntéseiről van szó, hanem a számonkérhetőségről és a jövőképről. Ezt nem lehet azonnal megjavítani.
Ogden Zidane-t és Flicket elfogadja, de Di Matteót néhány hónappal az új szerződése aláírása után elküldték, ami lényegében Carrick sorsa is lesz. Marcotti visszakérdez: Colemant, Bartont, Monkot és Terzicet átugorják? Szerinte a legtöbb United-szurkoló boldog lenne, ha Carrick megnyerné a Bajnokok Ligáját, és utána rúgnák ki.
Mit árul el a Bayern–Arsenal 2-2 a két csapatról?
A forduló másik nagy mérkőzésén két esélyes, a Bayern München és az Arsenal szórakoztató 2-2-es döntetlent játszott. A végeredményen túl az Arsenal szinte teljes erőből állt ki (William Saliba nélkül), míg a Bayernből hiányzott Joshua Kimmich, Michael Olise (eltiltás miatt) és Jamal Musiala, Luis Díaz pedig csereként beállt, de sérülés miatt lejött. A kérdés, hogy a döntetlen inkább a Bayernről vagy az Arsenal összesített esélyeiről mond-e többet.
Lindop szerint kiváló színvonalú meccs volt két topcsapat között, három briliáns góllal. Az Arsenal lehet a boldogabb fél, nemcsak a késői egyenlítés miatt, hanem mert újabb érett idegenbeli teljesítményt nyújtott, ami bizonyítja, mennyire nehéz őket legyőzni az európai porondon. Saka első félidei sérülése csapás volt, de Eberechi Eze jól teljesített, amikor beszállt a helyére, és ha van keret, amely fel van készülve a sérülések kezelésére, az az Arsenalé. Lindop szerint ismét mélyen eljuthatnak a sorozatban. A Bayernt ennyi sérült mellett nehéz értékelni. Vincent Kompany csalódott lehet amiatt, ahogy a 2-1-es vezetést kezelték, de ha néhány nagy ágyú visszatér, szerinte más arcát mutatja majd a csapat.
Marcotti egyetért Lindoppal: ha előző este nem látjuk a Barcelona–PSG-t, ez lett volna a forduló meccse. Saka elvesztése 10 perc után nem tett jót az Arsenalnak, de rengeteg jellemet mutattak. Ez volt az az Arsenal, amelyet a múlt idényben láttunk: leszáll, tömörül, és átmenetben próbál játszani. Szerinte az Arsenalnak nem kellene minden meccsen így játszania (Mikel Arteta szerint sem), de idegenben ez volt a helyes hozzáállás. Marcotti nem Viktor Gyökeres-párti, de ez volt a jó döntés, és nem biztos benne, hogy Kai Havertz úgy le tudta volna játszani a labdát, ahogy Gyökeres tette Declan Rice góljánál.
A Bayern csalódott, mert hazai pályán 2-1-re vezetett a második félidőben, és nem nyert. De görbére kell értékelni őket, a hiányzók sokat nyomtak a latban. Kimmich hiánya még jobban érezhető, Tom Bischof remek, de hosszú út vár rá, mire megközelíti Kimmich vezetői képességeit. Alphonso Davies megmutatta, hogy szélsőként is megállja a helyét, és ebből az idény előrehaladtával többet láthatunk. Olise hiánya pedig tátongó lyukat hagy. Marcottit meglepte, hogy bár mindkét csapat fizikális és tömör volt, és nem engedte magát túl mélyre, mindkét nyitógól kiváló átmeneti átadásból született: Martin Ødegaard, de különösen Harry Kane adásából. Az Arsenal megtalálta a módját, hogyan semlegesítse a Bayernt, de azt nem, hogy Kane lehúzódjon, és megtalálja a száguldó szélsőket. Erre nincs válasz.
Ogden szerint a Bayernnek jobb kerete van, több tehetséges egyénnel, és van gólszerzője, Kane, aki pontosan az, amire az Arsenalnak szüksége van a következő szinthez. Mindkét csapat messzire jut, de ha a Bayern a múlt idény elődöntőjében nem fut bele a PSG-be, eljutott volna a döntőig. A Bayernnek jóval több opciója és taktikai rugalmassága van, és olyan bajnokságban játszik, amely kevésbé kiélezett, mint az Arsenalé, ezért összességében jobb tipp a sorozat megnyerésére. Ogden szerint most a PSG, a Bayern és a Barcelona messze kiemelkedik a mezőnyből, az Arsenal pedig a következő csoportban van. Artetának változatosságot és kalandvágyat kell vinnie a csapat taktikájába, hogy valódi veszélyt jelentsenek a nagy hármasnak.
Tighe szerint olyan eredmény született, amely minden félnek megfelel. A Bayern mindig hazai győzelemre számít, de a hiányzók és az alapszakasz jellege miatt a döntetlen elfogadható. Az Arsenal lényegében azt tette, amit kellett, és az is nagy pozitívum, hogy Saka sérülése nem rázta meg túlságosan őket (nem is olyan régen ez könnyen elsüllyeszthette volna a csapatot). Arteta számára Saka sérülésének mértéke a legaggasztóbb, nem az elvesztegetett pontok. Az első kalapos idegenbeli meccsen a döntetlen teljesen rendben van.
Mi tűnt még fel a 3. fordulóból?
Tighe kiemeli, hogy a Manchester City 5-1-re szétverte az AEK Athént, nagyrészt akadémiai nevelésű játékosoknak köszönhetően. Mivel a figyelem joggal irányul a City elmúlt 15 évi hatalmas költekezésére, egy Bajnokok Ligája-meccs megnyerése fiatal sztárteljesítményekkel jólesett a szurkolóknak (bár őszintén szólva nem sokan jöttek el megnézni). Phil Foden volt az est sztárja: mesterhármast szerzett, megmutatva Enzo Maresca edzőnek, hogy most tűz ég benne. Két gólját Rico Lewis készítette elő, a 17 éves Floyd Samba harcolta ki a szabadrúgást, amely mindent elindított. Később a 18 éves Ryan McAidoo és Kaden Braithwaite állt be és hatott a játékra, az előbbi Foden harmadik gólját készítette elő. Legalább megmelegítette a bérleteseket egy hideg, esős estén.
Ogden szerint viszont aggasztó volt az Etihad szellős nézőtere. Megérti, hogy ma drága mulatság a foci a szurkolóknak, de a rengeteg üres szék a City viszonylag kis szurkolótáborára utalt, ami nem egyezik azzal, hogy a klub kereskedelmi bevételei a Real Madridéval vetekednek, és meghaladják a Manchester Unitedét. Amikor a United a múlt hónapban a Sabah FK ellen játszott az Old Traffordon, 73 685 néző fizetett a meccsért, mert a Unitednek hatalmas a szurkolótábora, és ha a törzsközönség nem megy el, a tartalék szurkolók szívesen kitöltik a helyeket. A City AEK elleni hivatalos nézőszáma 40 042 volt, Ogden szerint talán a felfújható banánokat is beleszámolták. Viccen kívül, ha a City törzsközönsége nem engedheti meg magának a belépőt, nincs elég szurkolójuk, hogy átvegyék a megmaradt jegyeket. Ez nem szégyen, de ha egy klub kereskedelmileg globális szuperhatalomnak vallja magát, a szurkolóknak kell bizonyítaniuk ezt azzal, hogy megtöltik a stadiont, ahogy a Realnál, a Unitednél, a Liverpoolnál és a Bayern Münchennél.
Lindop szerint a hétfői Aranylabda-gála közeledtével Kane ismét megmutatta, miért méltó esélyes a díjra. Nem volt a legcsillogóbb formájában a Bayern 2-2-es döntetlenén az Arsenal ellen, mégis egy góllal és egy gólpasszal zárt: briliánsan készítette elő Davies gólját, majd hidegvérrel értékesítette a büntetőt. Kane gólmutatói fenomenálisak, de a passzainak sokfélesége teszi igazán élvezetessé a játékát. A pontossága az Arsenal ellen olyan volt, hogy egy másik estén akár három gólpasszal is zárhatott volna. Lindop elismeri, hogy ebben angol elfogultsága is szerepet játszhat, de szurkol neki, hogy a jövő heti londoni díjátadón ő kerüljön ki győztesként.
Marcotti szerint elég volt a City-ellenes hangulatból mostanában, az Aranylabda pedig hidegen hagyja. Ő a Comóra figyel. Nico Paz most gyakorlatilag a világ bármelyik csapatába beférne, és Marcotti örül, hogy ezt a nagy színpadon is megmutatja. Emellett bár a United hibáira és hiányzóira rá lehet mutatni, a Comóból is hiányzott három kezdő: Trevoh Chalobah, Assane Diao és Moise Kean. A United utoljára 2025 májusában kapott négy gólt egy meccsen (idegenben a Brentford ellen). Cesc Fàbregas szerint Marcotti az igazi. Bár a Como a lehetőségein felül költekezett, és valószínűleg meglátogatja őket a pénzügyi fair play tündére, és súlyos árat fizetnek, a pályán lévő játékosok többsége vagy fiatal, vagy közepes képességű, akik Fàbregas keze alatt születtek újjá.