Michael Carrick, a sérülékeny helyzetben lévő Manchester United vezetőedzője, öt perc 30 másodperces, szenvedélyes és érzelmes beszéddel állt a sajtó elé, miközben a munkahelyéért küzd. A pénteki, Carringtonban tartott meccs előtti sajtótájékoztatón a szokásos kérdés-felelet helyett ő maga kezdeményezte a beszédet, és nem zárta ki, hogy vasárnap, a Bournemouth elleni Premier League-mérkőzésen kihagyja a csapatkapitányt, Bruno Fernandest.
Ez a stratégia Sir Alex Ferguson korábbi kedvenc módszere volt, bár a legendás skót ritkán beszélt ilyen hosszan.
Carrick hét mérkőzés óta nem nyert, a sor csúcspontja a szerdai, 4:1-es Bajnokok Ligája-vereség volt a Como ellen. Ezután Lisandro Martinez védő támadta a klub vezetését, majd Fernandes az olaszországi taktikát ítélte el. Carrick ezért azt akarta megerősíteni, mit képvisel szerinte a United.
„Mostanában nem éltünk át jó időszakot, ez elég nyilvánvaló” – mondta.
„A szerdai est rossz volt, és fájt látni, ahogy így játszunk. Elfogadhatatlan volt.
Az én felelősségem, hogy olyan csapatot küldjek a pályára, amely képviseli ezt a klubot és a szurkolókat, és amelyre büszkék lehetnek az általunk mutatott identitás miatt. Ettől az identitástól az utóbbi időben eltávolodtunk. Fontos, hogy mindannyian felismerjük ezt.
A klub alapjait és értékeit évek óta formálják. Mindegyiket teljesen megértem és átérzem.
Ennek a klubnak a ellenállóképessége mélyen gyökerezik. Saját szememmel láttam, éreztem, és ismerek közelről néhány olyan embert, akik nagy részt vállaltak ebben a történelemben.
Jogosultságérzet nem létezhet ebben a klubban.
Alázaton, szerénységen és kemény munkán kell alapulnia. Ezt soha nem veszíthetjük el, és nem is engedem, hogy elveszítsük.”
Nincs garancia Fernandes számára
Arra a kérdésre, hogy fontolgatja-e Fernandes kihagyását, a megingathatatlannak tűnő Carrick így válaszolt: „Számomra a legfontosabb a csapat, a keret és a csapaton belüli dinamika.
A klub érdeke áll az első helyen. Mindig azt teszem, ami a klubnak a legjobb.”
A klub forrásai csütörtökön azt közölték, hogy Fernandes nem veszíti el a csapatkapitányi karszalagot, és nem kap büntetést a Como elleni vereség utáni megjegyzéseiért.
A portugál válogatott játékos szerdán este a Sky Italia adásában a United híres történelmére utalt. „Ebben a klubban túl nagy a hangsúly azon, ami a múltban történt – mondta Fernandes. – Mi viszont már nem azok vagyunk. A klubnak és a játékosoknak ezt meg kell érteniük.
Sajnos számunkra, különösen a játékosok számára, azok, akik idejönnek, trófeákat, győzelmeket és a legmagasabb szintet várják el. Ez az elmúlt években nagyon nehéz volt ebben a klubban.”
Nem egyértelmű, hogy Carrick tudott-e Fernandes United-múltról szóló megjegyzéseiről, mielőtt ő maga megszólalt volna.
Amikor ismét megkérdezték, elveszi-e a 32 éves középpályástól a csapatkapitányságot, Carrick megismételte: „Mindig azt teszem, ami a klubnak a legjobb.”
Arra nem volt hajlandó válaszolni, beszélt-e már Fernandesszel a viselkedéséről: „Nem hiszem, hogy most itt az ideje, hogy túlzottan részletezzem.”
A vezetőedzői tekintélyét érintő kihívás ellenére Carrick szerint az öltöző nem szakadt ketté.
„Nem, nem szakadt – tette hozzá. – Csak vissza kell térnünk ahhoz, amit a legjobban tudunk.”
Carrick azt is elmondta, hogy a klub „mindent megtesz” Fernandes és családja támogatásáért, akinek cheshire-i otthonát szerdán kifosztották. „Szerencsére közvetlenül nem érintette őket, bár ez így is szörnyű helyzet.”
A sértettség motivációt ad
Carrick a humilitás, az áldozatvállalás és a kemény munka példaképeiként olyan United-legendákat említett, mint Ryan Giggs, Wayne Rooney és Ferguson. Ez ellentmondott szerdai, mérkőzés utáni kritikájának, amelyben azt mondta: ha a játékosok nem futnak megfelelően előre és hátra, nem nyernek meccseket.
Arra a kérdésre, hogyan győzi meg jelenlegi keretét arról, hogy kövesse az elvárt értékeket, Carrick ezt felelte: „Ez egyértelmű, mint a nap.
Nem mondok újat. Nem én találtam ki. Ez minden jó futballcsapat alapja. Ki kell érdemelni, hogy jobb legyen az ellenfelénél. Ez soha nem változik.
Amit csapatként mutatunk, az az én felelősségem. Ez a kiváltságos helyzet, amelyben vagyok. Én tartom az esernyőt, hogy én ázzak meg, a többiek pedig szárazon maradjanak.
A szerda nagyon fáj, de ez nem állít meg. Ez a fájdalom tiszta motivációként és inspirációként szolgál, hogy többet akarjak, többet várjak el, és más irányba lendítsük a csapatot.”